Ki ne ismerné, legalább látásból, hírből a lábszáron kitüremkedő, gyakran begyulladó, fájdalmas visszereket? Hány ember életét keseríti meg ez a betegség lehetetlenné téve a hosszantartó állást, gyaloglást, kifekélyesedéseket, elhalásokat okozva. De mi az egész betegség oka? Lehet-e kezelni? Valóban kóroki tényező-e a hosszan egy helyben való állás?

Az elsődleges varikozitás kialakulását illetően a legfontosabb kérdés a kóros folyamatot elindító történéshelye és mechanizmusa. Ezek közül a legnyilvánvalóbbnak látszanak:

a.) a vénák kitágulásához vezető vénafal gyengeség,
b.) endothelium sérülés
c.) az elégtelenül záró billentyűk.

A másodlagosan kialakult, vagy postthromboticus vénás elégtelenség esetén kulcsfontosságú a thrombosis kiterjedése és időtartama ill . a thrombolysis folyamata.

A vénafal gyengesége

A vénafalak tartását a sejtek közt található kötőszöveti elemek biztosítják, amik mint egy térhálós vázat képezve őrzik a véna alakját. Vizsgálatok igazolták, hogy visszérbetegségekben (mind elsődleges, mind másodlagos) emelkedett a vénafal kötőszövetét elbontó, úgynevezett lizoszomális enzimek értéke. A visszerek eltávolítását követően ezen enzimek szintje normalizálódik.
A varikózus vénafal struktúrájában különbözik a normális vénafal felépítésétől. Felépítésében csökkent kollagén tartalom és nagyobb mennyiségben tartalmaz glukózaminoglikánokat. A kollagén a szövetvédelmét biztosítja a mechanikai behatásokkal szemben, a glukozaminoglikánok pedig a megfelelő tartást biztosítják. A csökkent kollagén tartalom összefügg a fokozott lebontó enzim aktivitással és szabad gyökreakciókkal.
A glukózaminoglikán tartalom a sejtközötti kötőszövetes állomány képzésének zavara miatt emelkedett. Bizonyos flavonoid gyógyszerek képesek korrigálni ezen zavarokat.

A véna fal simaizomzata

Vizsgálatok igazolták, hogy a vénafal simaizomzatának zavart működése is szerepet játszik a visszerek kialakulásában. Az alsóvégtagi vénákban lévő simaizomzat tömege a szív felől a lábfej felé nő, azaz a lábvénák izomköpenye vastagabb, mint a combvénáké. Ezért az összehúzódást kiváltó idegi és hormonális stimulációra adott válasz az alsóbb vénákon kifejezettebb, mint a felsőkön. Ez nyilvánvalóan egyalkalmazkodási folyamat, amely képessé teszi a perifériásabb vénákat, hogy jobban ellenálljanak a magasabb véroszlop miatt rájuk terhelődő nagyobb belső nyomásnak, következésképp a simaizomzat fontos szerepet játszik az alsóvégtagi vénák normális működésében.

Az idegi és hormonális stimulációra reagáló kitágult vénák összehúzódó ereje alacsonyabb, mint az egészségesé. A normális vénák ún. stress-relaxációs képességgel rendelkeznek, azaz a hirtelen töltésre jelentkező falfeszülés a vénafal rövid ideig tartó kitágulását eredményezi, míg a gyors kiürülés egy ezzel együtt járó összehúzódást. Ez egy, a simaizomzatra jellemző tulajdonság, amely funkcionális szempontból előnyös kompenzációt jelent a gyors térfogat változások során . A simaizom összehúzódása és elernyedése, mint a vérnyomás kontrollálásának részeként jelenhet meg: Az összehúzódás fokozza a vénás visszafolyást a szív felé, míg az elernyedés a vérnek a perifériás vénákban való tárolását jelenti, ami vérnyomás csökkenést okoz.

A véna endothel funkciója

Endotheliumnak hívjuk azt a sejtréteget, ami minden eret belülről cserépszerűen befed. Normálisműködése akár csak a simaizmoké és a kötőszöveteké, elengedhetetlen az egészséges vénafunkcióhoz. Főszerepe a simaizmok alapállapotú összehúzódásának, azaz a véna tónusának szabályozása. Károsodásesetén a simaizmok sem tudják ellátni feladatukat, elernyednek, végeredményben a véna kitágul.

Véna billentyűk

A billentyűk a perifériás vénák felépítésében kulcsfontosságúak, mivel normális körülmények között megakadályozzák a véroszlop visszaáramlását, A megfelelően működő billentyűnek képesnek kell lenniarra, hogy ellenálljon az álló helyzetben fokozott hidrosztatikai nyomásnak, ill. fokozott hasűri nyomáskor jelentkező (köhögés, székelés) megnövekedett terhelésnek. Funkcionálisan egy billentyű terhelhetősége az a legmagasabb nyomás, melyen még nem jelentkezik visszacsorgás a billentyűn keresztül. Ez normálisesetben körülbelül 200 Hgmm nyomásértéknek felel meg. Nyomásemelkedés hatására normális esetben a billentyűk feletti terület kitágul és körteformátumot vesz fel . Kimutatták, hogy a terhelésre kialakulónormális vénás kitágulás nem okoz visszafolyást a normálisan működő vénákon. Ezzel szemben a simaizom tónus elvesztése, vagy a kötőszövet károsodása olyan mértékű dilatációhoz (kitáguláshoz) vezet, melynél a billentyűk már elvesztik visszaáramlást megakadályozó szerepüket.

Hormonok és a vénák

A progesteron (női terhességi hormon) vénás elégtelenségben izomlazító hatása révén hozzájárul a vénás stasis kialakulásához, míg az ösztrogén (női hormon) befolyásolja a véralvadást és elősegíti a simaizomsejtek szaporodását, csökkenti összehúzódó képességüket, fokozza a fali kollagén rostok lebomlását. Klinikailag ez a káros hormonhatás a vénák kitágulását, a kisebb erek áteresztő képességének fokozódását, ödémát eredményez. Mindezek alapján nyugodtan kimondható, hogy a fogamzásgátlót szedő, vagy egyéb okból hormonpótlásban részesülő nők fokozottan veszélyeztetettek vénás károsodás ill. krónikus vénás elégtelenség kialakulása szempontjából. Ezt a folyamatot jelzik az objektív tüneteket még nem okozó, vénás pangásra utaló szubjektív tünetek (nehéz láb érzés, szubjektív ödéma érzése, éjszakai lábikragörcs stb.) ill. a felületesen megjelenő lokális vénatágulatok.

forrás: Dr. Babai László, általános orvos